Tudta, hogy december 29-én van a magyar kártya napja? Bár már túlszaladtunk ezen a dátumon, szenteljünk egy kis figyelmet a magyar kártyának, hiszen nagyon érdekes a története.

 

A kártyajátékok kialakulása

Nagy valószínűség szerint a Távol-Keleten kártyáztak először, nagyjából ezer évvel ezelőtt. Indiából és Kínából is ismertek a játék különböző fajtái.

Európában az első írásos említés a worchesteri zsinat határozata 1240-ben, amelyben megtiltják a kártyajátékot.

 

A magyar kártya előzményei

Természetesen számos különféle kártya és kártyajáték terjedt el a kontinensen, úgyhogy itt csak néhány elemmel szemléltetjük a magyar kártya kialakuláshoz vezető lépcsőket.

 

Kártyajáték Zsigmond királynál

Zsigmond király udvarában (az 1400-as évek elején járunk) volt egy Ambraser Hofämterspiel nevű, 48 lapos kártyajáték. Sajnos a szabályai mára már nem ismertek. A lapok az alacsonyabbtól a legmagasabb rangúig ábrázolták a magyar, német, cseh és francia királyi udvarokhoz tartozó személyeket. A kártyák színei a különböző országok címerképeiből álltak, a magyar lapok vörös-ezüst színezésűek voltak. A királyi udvarok címerpajzsai a későbbi magyar kártya színeinek (piros, zöld, makk, tök) előképeinek tekinthetők.

 

A tök és a disznó

Ezen a középkori német kártyalapon (1485) jól felismerhető a magyar kártyában „tök”-nek nevezett jelzés, amely eredetileg egy csengettyűt ábrázolt, olyant, amelyet sólymokra szoktak akasztani. Jelenleg is ismerjük, használjuk ezeket a csengettyűket, bohócjelmezekre varrják ügyeskezű anyukák, ilyenkor, farsang idején… A képen még jól látszik a kis fül, amivel hozzá lehet varrni a ruhához.

Magyar kártya: a későbbi tök = csengettyű

Az egyes, később a kettes értékű lapokra rajzoltak vaddisznót. A kettes neve duas volt, ebből lett az ász vagy a rajz alapján disznó. A disznó szó a szerencse szinonimájává is vált, A magyar tolvajnyelv szótára szerint
disznója van: szerencséje van
disznózik: folyton nyer (a kártyán).

Magyar kártya: disznója van

A magyar mesterek első említése

Cappellner Ferenc neve maradt fenn legkorábbról, 1736-ból, mint Pest-Budai kártyafestő. 1800 után több kártyafestő műhely is alakult, név szerint Tusch József, Zanbó József és Schneider József mestereké. Ekkoriban terjedt el az acélmetszés technikája, amely felváltotta az addigi fadúcos eljárást.

Unger Mátyás kártyafestő Győrött tevékenykedett. A fametszetű lapokon magyar nyelven is olvasható a műhely jelzése. Ezen az 1800-as kártyalapon a magyar huszár motívumot láthatjuk a német kártyacsomag zöld felsőjén (Unger Mátyás fametszete).

Magyar huszár a zöld felső lapon

Tell-kártya vagy magyar kártya

A térségünkben elterjedt német kártyához képest érdekes színfolt ez a típus, amely a legendás svájci szabadsághősnek, Tell Vilmosnak és társainak állít emléket.

A kártya eredete sokáig tisztázatlan volt, a szereplők miatt sokan svájcinak, esestleg németnek tartották. Mivel a bécsi Piatnik cég is sokat gyártott belőle, osztrák eredetet is valószínűsítettek.

Jelenleg az angol gyűjtő, Sylvia Mann segítségével jutottunk a legközelebb a kártya kialakulásának helyéhez és időpontjához. Az általa megvásárolt kártyapakli makk VII lapján olvasható, hogy a készítő Schneider József Pesten: „Zu finden bei Joseph Schneider in Pesth.” Az előállítás dátuma egyik lapon sem szerepel, Schneider működési helyét és idejét azonban ismerjük. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a Schneider-kártya megjelenésének ideje a 19. század első felére, közelebbről az 1830-as évekre tehető.

 

Schneider-féle Tell-kártya

Az ihlető: Schiller Tell Vilmos című drámája (1804)

Ebben az időben divatos volt irodalmi alkotások szereplőit kártyákon ábrázolni. Valószínűleg ezt a divatot követte Schneider, de nem a magyar történelemből választott szabadsághősöket kártyája illusztrálására.

Széles körben elterjedt az a nézet, hogy azért használta a svájci alakokat Schneider, mert az osztrák cenzúra minden bizonnyal elkoboztatta volna a magyar forradalmi hősöket ábrázoló lapokat. Egy német dráma szereplőit a Habsburg adminisztráció bizonyára nem kifogásolta volna, bár a dráma csúcspontja az, hogy a népharag elsöpri a zsarnokokat.

Elképzelhető, hogy az 1848-as szabadságharc leverése után elkobozták ezeket a kártyapaklikat, mert sem múzeumokban, sem a szakirodalomban nem található semmilyen nyom velük kapcsolatban.

 

Praktikum vagy hazafiasság?

Egy másik vélekedés szerint a kártyatípus elterjedését és népszerűségét nem rejtett forradalmi szimbolikája okozta. A kártyatípus tiltásáról ugyanis sem magyar, sem osztrák területen nem található említés. Mint ahogy arról sincs adat, hogy bármely hatóság ellenezte volna a „magyar kártya” vagy „Doppeldeutsche” gyártását.

A siker oka inkább az lehetett, hogy egy praktikus újítást vezettek be: a tükörképességet, amellyel nagyban megkönnyítették az egyes kártyalapok felismerhetőségét és kezelhetőségét.

 

Egy biztos: az általánosan használt és folyamatosan gyártott hagyományos kártyák közül ez az egyedüli, amelyen irodalmi műből veszi a lapjain szereplő képek témáját.

 

 

 

Felhasznált irodalom és képek:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_k%C3%A1rtya
https://erzsebetrosta.hu/egyeb-erdekes-irasok/tovabbi-irasok/a-jatekkartya-tortenete.html
https://www.kartya-jatek.hu/magyar_kartya/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Zsigmond_magyar_kir%C3%A1ly
http://mek.oszk.hu/11200/11297/11297.pdf

Pin It on Pinterest

Share This